<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD HTML 4.01 Transitional//EN">

<html>

<head>

  <meta content="text/html;charset=ISO-8859-2" http-equiv="Content-Type">

</head>

<body bgcolor="#ffffff" text="#000000">

<br>

<blockquote cite="mid:480F733E.8030106@freemail.hu" type="cite"><font

 size="+1">[...] Mindezen események

onnan indultak el, hogy pár dojó lelépett a palitól, és ott értek

végett, hogy szó szerint anyázták és gyalázták egymást, satöbbi,

satöbbi.<br>

  </font></blockquote>

<br>

Ez így általánosságban meglehetősen alattomosnak hangzik ("lelépett"),

mivel ebben jómagam is érintett vagyok, az én részemet pontosítani

szeretném: Gyurival beültünk az autóba és elmentünk Kecskemétre Szabó

Pálhoz elmondani döntésünket, lezárni a nyitott dolgokat, amit ő el is

fogadott, valamint megköszöntük egymásnak az addigakat. Úgy gondolom

tisztességesen váltunk el egymástól, részünkről egy korszakot lezártunk.<br>

<br>

Ezt követően sem mondtunk rá sem kígyót, sem békát, sőt ma is hálás

vagyok: nélküle nagy valószínűséggel sok mindenben nem lett volna

részem (gyanítom, hogy ezzel nem vagyok egyedül).<br>

<br>

<br>

Ami az egymás anyázását és gyalázását illeti: tény, hogy voltak

nézeteltérések, de ezek vagy normálisak voltak (nem fajultak el), vagy

pedig 1-2 embert érintett, de semmiképpen nem festeném le ilyen

tragikusan az általános helyzetet.<br>

Mindenki kereste/járta a saját útját, melyek akár csak 1-2 helyen

keresztezik egymást. Hogy most milyen a kapcsolat a dojo vezetők

között, arról nem tudok nyilatkozni, de szerintem naivitás lenne

elvárni, hogy mindenki kebelbarát legyen. Nem olyan egyszerű dolog

dojot vezetni és utat is keresni egyszerre...<br>

Ha annyira rossz lett volna a viszony, nem fordult volna elő, hogy

gyakorlatilag együtt utazunk ki Horvátországba edzeni, szemináriumokon

együtt megyünk el kajálni, valószínűleg jókat sem nevettünk volna.<br>

<br>

Persze ez csak az én szubjektív meglátásom, biztos van, aki másképpen

élte meg :-)<br>

<br>

<br>

<br>

<br>

</body>

</html>